Little Comfort méretes PUL külsők

Mikor elkezdtem a moshatózást, 1 hónapos volt a kislányom. Leginkább tetrát és prefit használtam PUL külsővel. Mivel az egyméretes külsők legkisebb méretre állítva is hatalmasak voltak rajta, beszereztem pár S méretű külsőt. Ezek nagyon jól működtek mindaddig, amíg a lányom elérte a 6 kg-t és bár a külsők 7 kg-ig voltak méretezve, állandóan átnedvesedett a comrésze, így új gazdát kerestem nekik. Eddigre már az egyméretes legkisebb méretébe is belenőtt a lányom, így eszembe se jutott M-es külsőbe beruházni és nem is értettem mi szükség lehet S méretűnél nagyobb méretes külsőre. 

Ahogy nőtt a lányom, úgy kezdett a tetra, prefi és zsebes pelenka egyre kevesebbnek bizonyulni, így elkezdtem bambusz nadrágpelenka belsőket használni. Igen ám, de a készletemben levő egyméretes külsők elsősorban prefihez voltak kitalálva, így nem fedték jól a nadrágbelsőket, aminek a vége gyakori ázás lett. Ekkor úgy döntöttem, hogy ha a gyártó az egyméretes bambusz belsőhöz méretes külsőt ajánl, annak biztosan megvan az oka és én is kipróbálok egy M méretű Little Comfort külsőt. 

Első ránézésre a külső nagyon kis egyszerűnek tűnt, így elég szkeptikus voltam. Különösen mert elég nagyra van méretezve és a 9 kg-os, vékony alkatú, 1 éves lányomra nagynak tűnt, combban kimondottan lazának. Mivel a méretes külsőkkel amúgy is ázott reggelre, gondoltam nem veszíthetek semmit és be is vetettem első éjszaka. 

Reggel meglepetten tapasztaltam, hogy nem nedvesedett át sehol, pedig a belsőn sok száraz anyag nem volt. A külső anyaga zsörszé, a szegély is az, és nem vezeti ki a nedvességet. Volt olyan reggel, hogy combban kicsit nedves lett, de a ruhát és a pelenkakülső többi részét nem áztatta át. Egyszerűsége ellenére ez lett a kedvenc éjszakai külsőm, mert megbízható. Másik nagy előnye, hogy nagyon gyorsan megszárad és mivel az éjszakai PUL külsőt én mindig kimosom a szaga miatt, így egy darab külsővel si tökéletesen elboldogulok, mert mosás után pár órával már használatra kész.

Az egyszínű külsők tépőzárral záródnak és 1 mm-es PUL-ból készülnek. Van a gyártónak mintás külsője is, amely nemcsak abban különbözik, hogy derékban patentos, de az anyaga is vastagabb, 2 mm-es PUL-ből készülnek és a szegélyezésük nem anyag, hanem gumi. Ezáltal a mintás külsők ránézésre nemcsak szebbek, hanem masszívabbak is. Mindkét külső típus jó bőre van méretezve, így szinte elképzelhetetlen számomra, hogy valamikor szüksége lesz a lányomnak L-es Little Comfort külsőre.

Papírbetét tesz 2. rész – nem anyatejes papírok

Mivel lányom már egy éves és pár hónapja csak szilárd ételeket eszik, gondoltam itt az ideje, hogy már ne anyatejes papírbetétet használjak és kipróbáljak pár vékonyabb típusú márkát. 

Elsőként BambinoMio papírt vettem, ami nagy csalódás volt. Ez valójában nem is mosható papír, mert mosás után (akár 40, akár 60 fokon mostam) egy vékony harmonika lesz belőle, amit utána semmire sem lehet használni. Rögtön mosás után, még nedvesen próbáltam kisimogatni, de kevés sikerrel. Egyszer még egy langyos vasalóval is próbálkoztam (mert korábban az anyatejes papírt minden probléma nélkül tudtam vasalni, akár magas hőfokon is), de az eredmény hosszas vasalótalp pucolás lett. Így ezt a tekercset gyakorlatilag egyszer használatos papírként használtam el, ami így nem igazán költségkímélő megoldás.

Ezután Pop-in papírbetétet vásároltam, ami szintén vegyes érzelmeket generált. Első mosás után ez is gyürődött nagyon, de nedvesen ki lehetett simítani és száradást követően fel lehetett másodszor használni. De sajnos egy második mosást már nem bírt. Vagyis még a mosást kibírta, de hártyavékony lett, a széle összepöndörödött, így lényegesen veszített szélességéből és hosszából is (sok védelmet így nem nyújtott már). Így erre a papírbetétre is levontam a következtetést, hogy egyszer mosható, utána pedig kidobandó.

Harmadik próbálkozás a Little Comfort papírbetétje volt. Az első két rossz tapasztalat után kellemes csalódást jelentett, hogy mosás során nem gyűrődött és méretéből nem sokat veszített. Talán mindez köszönhető annak, hogy a BambinoMio és Pop-in papíroknál sűrűbb szövésű és finom selymes tapintású (mintha egy selymes réteggel lenne bevonva az egyik oldal felülete). Ezáltal – vékony papírbetéthez képest – jól bírja a mosást akár 60 fokon is. Én 4-5 alkalommal is tudtam őket mosni, mielőtt vékonyodni kezdett volna az anyaga vagy könnyen szakadt volna. Ráadásul a másik két papírhoz viszonyítva az ára is kedvezőbb.

Mivel sok már vékony papírbetét van a piacon, várom tapasztalataitokat, kinek melyik vált/nem vált be és miért?

A gyapjú dicsérete

Bevallom őszintén, egy éve, de még egy fél éve sem gondoltam volna, hogy egyszer a gyapjú pelenkakülső lesz a bejegyzésem tárgya! Változnak az idők :)

Több, mint 12 hónap mosható pelenkázás után már úgy gondolom, hogy kb. 3 nagyobb periódusra bontható ez az időszak, amikor eltérő fajtájú és teherbírású pelenkára van szükségünk.

Most, a véleményem szerinti utolsó (3.) periódusban a nagy nedvszívó és nedvességmegtartó képességgel bíró textilpelenkákra van szükség, mivel Blanka 14 hós és egyszerre nagyobb mennyiséget pisil. Emiatt a nadrágpelenka és a vízzáró külső a legkedveltebb kombinációnk k. 2-3 hónapja. Vízzáró külsőnek eddig a PUL (poliuretán) bevonatos pelenkakülsőket használtuk, ám amióta szinte felnőtt étrenden él a lányka, szagosabb lett a vizelete is.

Ebből pedig az következett, hogy szinte minden használat után nemcsak a nedvszívó egységet, hanem a külsőt is mosni kellett, bár nem koszosodott el, csupán teljesen pisiszagú lett. Így azonban hirtelen kevés lett a meglévő PUL külső készlet, ami addig elegendő volt.

Egyik barátnőm kislányán egy gyönyörű „Úri bugyit” láttam és akkor belém csapott a felfedezés: gyapjú kell nekünk!! Hogy miért? Mert a gyapjú szellőzik, nem ázik, így nem szívja fel a pisit azaz mosni is ritkábban kell. Igaz, a lanolinozás kicsit rémisztett, de mint pelusárusnak, kötelességemnek éreztem kipróbálni ezt a megoldást is.

Így hát lett egy csodaszép, 100% merinói fonalból kötött gyapink, amit lanolinoztam és teszteltem 1-2, majd 3-4 órára és aztán éjszakára is.

Nem hittem el, de igaz: a baba nem pisiszagú, nem nedves a ruhája, nem nedves a pelenkakülső! Pihepuha, gyönyörű, természetes anyag van rajta, nem szúr, nem irritál, nem szorítja el és nem sérti fel tépőzárjával.

Azóta lett még gyapikülsőnk és azt hiszem lesz még, összesen 3 db-bal fogunk operálni – bőven elég, hiszen csak akkor kell mosni, ha kakis lesz. Ilyenkor szigorúan max. 30 fokon mosom gépben, majd újra lanolinozom.

Írtam, hogy nekem a lanolinozási művelet nagyon macerásnak tűnt, ezért is halogattam eddig a gyapizást (bár mindenki, aki próbálta, elismeréssel szólt erről a megoldásról). Íme a tudnivalók és a menete:

A lanolin tulajdonképpen tisztított gyapjúzsír, pontosabban a juh verejtéke, és már az ókorban használták. Különféle kenőcsöknek újabban használt alapanyaga, melyet először Liebreich állított elő 1885. a gyapjú zsiradékából. A lanolin sárgásfehér színű, csaknem szagtalan, 40°on megolvadó zsírszerű test, mely 25% vizet tartalmaz és éterben meg kloroformban semleges kémhatású zavaros folyadékká oldódik. Vízfürdőn addig melegítve, míg a hozzá keveredett víz teljesen elillan belőle, tiszta, a kihűléskor méz sárga színű tömeggé lesz. A lanolinból szépítőszerek is készülnek, mivel kiváló kiszáradást megelőző és hidratáló anyag a száraz bőrre (pl. Baba Lanolinos termékek). Nem is gondolnánk, hogy még rágógumi és D3 vitamin gyártásánál is felhasználják.

Itthon legolcsóbban az olyan patikákban, gyógyszertárakban lehet hozzájutni, amelyek kevernek krémeket. Dekára lehet venni, 10 deka kb. 3-4 alkalomra elegendő, ekkora mennyiség ára kb. 1600 Ft (2011-ben). 
Webáruházakban lehet szebb csomagolású lanolinokat kapni, sajnos ezekről nincs információm, hogy teljesítenek, mivel ez a patikai megoldás bevállt, nem próbálkoztam tovább. Akinek van infója, esetleg adhatna tanácsot, mit érdemes megvenni és mit nem ezek közül, mert egy külföldön lakozó barátnőmnek jól jönne)

(hűha, most meg mi került rám..?)

Lanolinozás menete: a gyapit kifordítjuk, előveszünk egy akkora műanyag tálat, mint ő maga és annyi vizet töltünk bele, amennyi véleményünk szerint éppen el fogja lepni a gyapit. 

Én forró vizet szoktam önteni bele (de legalább ugye 40 fokosat), hogy a diónyi lanolin, amit beleteszek, hamarabb oldódjon. Egy csepp mosogatószer vagy sampon még jobban segít az oldódásban. 
Amikor teljesen feloldódott az anyag és langyosra hűlt a víz, beletehetjük a kifordított gyapinkat. Belenyomkodjuk, megfordítjuk és így hagyjuk fürdeni. Kétóránként érdemes megfordítani a kb. 12 órás áztatás alatt. Praktikus reggel kezdenünk, így estére bevonja az anyagot a lanolin és kivehetjük a tálból. 

Az idő leteltével kivesszük, kinyomkodjuk belőle a vizet, érdemes egy törölközőbe csavarva felszívatni belőle a vizet. 
Száradása meglehetősen hosszú, 2-3 nap, a hőmérséklet függvényében. Forró helyre, mondanom sem kell, tilos rakni, mert egyből összekapja a szálakat!!

Ha megszáradt, csavarjuk egy tetrapelenkába, hogy a ragadós réteg megszűnjön, ne a body-ra kerüljön. Kifordítjuk és irány a babafenék – vagyis a nadrágpelus!

Őszintén ajánlom mindenkinek a gyapizást, mert a lanolinozást követően (ami egyébként nem melós) igazán semmi munka vele, meghálálja a kezelést!

Tippek még: a lanolint egy nem használatos kanállal merjük ki a tégelyből a vízbe, a lanolint ne fogdossuk sokat, mert az ujjunkra tapad, amit persze le lehet szedni még samponnal meg szárazon anyaggal is, de kicsit ragaszkodó - viszont nagyon szépen hidratálja a kezet :D

Tarka-barka gyapjú pelenkakülsőink Magyarországon készülnek, kiváló minőségű gyapjúból.